A COPD, az idült obstruktív légzőszervi betegség magas prevalencia adatai révén népbetegségnek számít az iparilag fejlett országokban. A WHO jelzése alapján a közeli jövőben ez a betegség a harmadik haláloki tényezővé válik. Magyarországon mintegy hatszázezer beteg élhet. Közülük azonban csak mintegy háromszázezer lehet a diagnosztizált esetek száma. Éppen a leghatékonyabban kezelhető korai stádiumú betegek nem fordulnak orvoshoz. A Magyar Tüdőgyógyász Társaság mo dell értékű COPD regisztert szervezett, amely segítségével jobban megismerhetők ennek a nagyszámú betegcsoportnak a sajátosságai. 2800 újonnan diagnosztizált beteg adatai alapján a hazai terápiás gyakorlat megfelel a nemzetközi elvárásoknak, a betegek hozzájuthatnak a számukra fontos gyógyszerekhez. Finomítani szükséges ugyanakkor a stádium és fenotípus besoroláson. Java soljuk a több éve változatlan finanszírozási protokollnak az időközben történt nemzetközi ajánlások változásait jobban figyelembe vevő módosítását, a hosszútávú előnyöket jobban érvényesítő korai stádiumú kezelések előtérbe helyezésével. A regiszter tapasztalata alapján minden eszközzel javítani kell a betegegyüttműködést, hiszen anélkül (a terápiás készítmények megfelelő használata, dohányosok esetében a dohányzás abbahagyása) a hatékony kezelések sem érik el a várt hatást. Ehhez a betegoktatáson, a média segítségén túl a finanszírozói motiváló eszközöket is igénybe lehet venni. A COPD gondozásában a folyamatos gyógyszeres kezelés mellett szükséges a légzőszervi rehabilitációnak minél szélesebb körű és a fekvőbeteg ellátáson túl annak ambuláns és otthoni formájának a terjesztése is.
Angol absztrakt:
regarded as a common disease of the population in the industrially developed countries, which is due to its high prevalence. According to the forecast of the WHO, this disease will become the third most severe cause leading to death in the near future. There are about six hundred thousand patients in Hungary suffering from the disease. However, the number of diagnosed cases might be only approximately 300.000. Unfortunately, just those patients whose condition would allow the most effective treatment do not consult a physician. The Hungarian Respiratory Society has created a model to be followed, this is the COPD register which will serve the better understanding of the characteristics of this large patient group. Based on the data of 2800 patients whose disease has just been diagnosed, it can be stated that the therapy practiced in Hungary meets indeed the international expectations. Patients have no more obstacles to get the necessary medication. At the same time, it is important to refine the classification of stage and phenotype. We suggest changing the financing protocols, which have not been modified for several years, taking into consideration the recent changes of the international proposals. We also suggest prioritizing treatments at an early-stage of the disease so that patients can benefit from the long-term effects. Based on the experience gained through the register, the co-operation between patients and doc - tors needs to be improved. As for smokers, it is to be emphasised that even the adequate use of the thera - peutic medicine and effective treatment will not have the expected improvement without smoking cessation. Beyond educating the patients and using the help of the media, it is proposed to apply the motivation tools of funders. It is important that parallel to the medical treatment within the COPD care, beside in-patient-treatment, respiratory rehabilitation should be done also in outpatient form, as well as in the patient’s home.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
KLINIKUM TÜDŐGYÓGYÁSZAT Következtetések és dilemmák egy COPD regiszter adatai alapján Dr. Kovács Gábor, Magyar Tüdőgyógyász Társaság A COPD, az idült obstruktív légzőszervi betegség magas prevalencia adatai révén népbetegségnek számít az iparilag fejlett országokban. A WHO jelzése alapján a közeli jövőben ez a betegség a harmadik haláloki tényezővé válik. Magyarországon mintegy hatszázezer beteg élhet. Közülük azonban csak mintegy háromszázezer lehet a diagnosztizált esetek száma. Éppen a leghatékonyabban kezelhető korai stádiumú betegek nem fordulnak orvoshoz. A Magyar Tüdőgyógyász Társaság modellértékű COPD regisztert szervezett, amely segítségével jobban megismerhetők ennek a nagyszámú betegcsoportnak a sajátosságai. 2800 újonnan diagnosztizált beteg adatai alapján a hazai terápiás gyakorlat megfelel a nemzetközi elvárásoknak, a betegek hozzájuthatnak a számukra fontos gyógyszerekhez. Finomítani szükséges ugyanakkor a stádium és fenotípus besoroláson. Javasoljuk a több éve változatlan finanszírozási protokollnak az időközben történt nemzetközi ajánlások változásait jobban figyelembe vevő módosítását, a hosszútávú előnyöket jobban érvényesítő korai stádiumú kezelések előtérbe helyezésével. A regiszter tapasztalata alapján minden eszközzel javítani kell a betegegyüttműködést, hiszen anélkül (a terápiás készítmények megfelelő használata, dohányosok esetében a dohányzás abbahagyása) a hatékony kezelések sem érik el a várt hatást. Ehhez a betegoktatáson, a média segítségén túl a finanszírozói motiváló eszközöket is igénybe lehet venni. A COPD gondozásában a folyamatos gyógyszeres kezelés mellett szükséges a légzőszervi rehabilitációnak minél szélesebb körű és a fekvőbeteg ellátáson túl annak ambuláns és otthoni formájának a terjesztése is. COPD, the chronic obstructive respiratory disease, is regarded as a common disease of the population in the industrially developed countries, which is due to its high prevalence. According to the forecast of the WHO, this disease will become the third most severe cause leading to death in the near future. There are about six hundred thousand patients in Hungary suffering from the disease. However, the number of diagnosed cases might be only approximately 300.000. Unfortunately, just those patients whose condition would allow the most effective treatment do not consult a physician. The Hungarian Respiratory Society has created a model to be followed, this is the COPD register which will serve the better understanding of the characteristics of this large patient group. Based on the data of 2800 patients whose disease has just been diagnosed, it can be stated that the therapy practiced in Hungary meets indeed the international expectations. Patients have no more obstacles to get the necessary medication. At the same time, it is important to refine the IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY classification of stage and phenotype. We suggest changing the financing protocols, which have not been modified for several years, taking into consideration the recent changes of the international proposals. We also suggest prioritizing treatments at an early-stage of the disease so that patients can benefit from the long-term effects. Based on the experience gained through the register, the co-operation between patients and doctors needs to be improved. As for smokers, it is to be emphasised that even the adequate use of the therapeutic medicine and effective treatment will not have the expected improvement without smoking cessation. Beyond educating the patients and using the help of the media, it is proposed to apply the motivation tools of funders. It is important that parallel to the medical treatment within the COPD care, beside in-patient-treatment, respiratory rehabilitation should be done also in outpatient form, as well as in the patient’s home. BEVEZETÉS A COPD az idült obstruktív tüdőbetegség angol megfelelőjének (Chronic Obstructive Pulmonary Disease) kezdőbetűiből kreált nemzetközileg elismert mozaikszó. Sajnos emiatt a nehezen befogadható elnevezés miatt itthon nehéz megismertetni a fogalmat a lakossággal, ami pedig fontos lenne annak érdekében, hogy a szakemberek könnyebben és érthetőbben magyarázzák el a betegeknek a kórkép lényegét, a korai kórismét, s a javasolt terápia betartásának, az orvos-beteg együttműködés megtartásának a fontosságát. A társszakmák képviselői közül is többen vannak, akik bagatellizálják ennek a népbetegségnek a jelentőségét. A WHO adatai alapján a COPD 2020 után már a harmadik vezető haláloki tényező lesz a fejlett országokban, s amíg a kardiovaszkuláris és daganatos kórképek halálozása csökkenő tendenciát mutat, addig az idült légúti betegségek gyakorisága növekszik. A COPD idült progrediáló betegség. Több éven, évtizeden keresztül visszatérő fellángolásokkal fokozatosan romlik a betegek légzési státusa. A már elindult patofiziológiai folyamatot visszafordítani nem lehet, de le lehet lassítani a progressziót, csökkenteni lehet a gyulladásos komponenseket, meg lehet előzni, illetve ritkítani lehet a betegségre jellemző fellángolásokat, s mindezek következtében túl az élet meghosszabbításán, tartósan jó életminőséget, megfelelő munkaképességet is lehet biztosítani a betegeknek. EPIDEMIOLÓGIAI ADATOK A nemzetközi epidemiológiai felmérések alapján Magyarországon a lakosság száma és a dohányzási adatok alapján hatszázezerre tehető a betegek száma. Közülük csak mintegy XVII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2018. OKTÓBER 37 KLINIKUM TÜDŐGYÓGYÁSZAT háromszázezer a felismert, diagnosztizált esetek száma. Ennek hátterében az állhat, hogy éppen az enyhe, kezdeti stádiumú esetek nem kerülnek felismerésre amiatt, hogy ezek a betegek nem jelentkeznek az orvosnál. A betegség az ötvenes és hatvanas életévekben jelentkezik, előbb csak terhelésre jelentkező nehézlégzéssel, köhögéssel, fáradékonysággal. Később, a betegség előrehaladtával már nyugalomban is panaszossá válik a beteg. Általában ilyenkor fordul orvoshoz. Kétszázezer a tüdőgondozókban diagnosztizált és gondozásba vett betegek száma, és mintegy százezerre tehető a háziorvosi, belgyógyászati hálózatban ellátott betegeké. A gond az, hogy a COPD-re jellemző rossz beteg adherencia miatt a diagnosztizált betegeknek csak mintegy a fele az, aki valóban gondozott is, aki jelentkezik rendszeresen a kontrollvizsgálatokon és valóban használja is a számára javasolt terápiát. REGISZTERÉPÍTÉS A Magyar Tüdőgyógyász Társaság három évvel ezelőtt úgy határozott, hogy TUKEB kutatási engedéllyel modell értékű követéses COPD regisztert szervez a tüdőgondozók részvételével. Országszerte 34 tüdőgondozó vesz részt a regiszter adatszolgáltatásában. Az újonnan diagnosztizált, bejelentett betegek bázis adatait, illetve két éven keresztül hat havonta történő követési adatait online adatlap segítségével rögzítik. Arra voltunk kíváncsiak, hogy: • milyen a diagnosztizált betegek életkor és nemek szerinti megoszlása, • milyen a terápia szempontjából oly fontos GOLD stádiumok és fenotípusok megoszlása, • milyen arányban dohányoznak, vagy dohányoztak és az aktív dohányosok hogyan viszonyulnak a leszokáshoz, a leszokás lehetőségeihez. • A betegek kezdeti terápiás beállítása mennyire követi a legújabb irányelvek szerinti ajánlásokat. Fontos kérdés volt az is, hogy a rendelkezésre álló anamnesztikus, klinikai és légzésfiziológiai adatok alapján mennyire volt korrekt a betegek stádium besorolása. A követési adatokkal pedig a betegek együttműködésére, adherenciájára kívántunk válaszokat kapni. Mindezzel tükröt kívánunk tartani magunknak, a betegekkel elsősorban foglalkozó tüdőgyógyászoknak, de igazodási pontokat a szakmapolitikának és a finanszírozónak egyaránt. EREDMÉNYEK Eddig mintegy 2800 beteget jelentett be az együttműködő 34 gondozó a regiszterbe. A bejelentett betegek átlagos életkora 63 év, a férfi/nő arány 53/47, ez megfelel az országos incidencia arányoknak is. A budapesti betegek aránya 21%-os, ami nagyjából tükrözi a lakosság arányát. A bejelentéskor rögzített GOLD stádiumok megoszlása: A (a legenyhébb stádium – kevés panasz, viszonylag jó légzésfunkció és kevés fellángolás): 15%; B (több panasz, de még viszonylag jó légzésfunkció és kevés 38 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY fellángolás): 60%; C: 10% és D (ez a legsúlyosabb stádium – rosszabb légzésfunkció, több panasz és több fellángolás): 15%. Ez is azt jelzi, hogy a legenyhébb stádiumban – amelynek logikusan a legnagyobb arányúnak kellene lennie –, a betegek még nem jelentkeznek, hiszen majd előrehaladottabb stádiumban, csak a több panasz viszi őket el a háziorvoshoz vagy a szakorvoshoz. A finomabb és az egyénre szabott terápiát jobban lehetővé tévő fenotípusok szerinti beosztást illetően azt látjuk, hogy túl sematikus a kollégák minősítési gyakorlata. Bár hatféle fenotípust ismerünk, döntően a krónikus bronchitiszes (74%), illetve az emfizémás (16%) típusba sorolják be a betegeket. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a két leggyakoribb típus. Hiányoljuk a legsúlyosabb „D” stádium esetében a besorolási szempontot jelentő gyakori exacerbáló típus nagyobb arányát (7%). A bejelentéskor alkalmazott terápia jól tükrözi a nemzetközi és hazai ajánlásokat, a LAMA (hosszú hatású muszkarin antagonisták) és a LAMA+LABA (LABA = hosszú hatású béta2 agonisták) inhalatív kombináció alkalmazásának dominanciáját. 66%-ban ezt írják fel kezdő terápiaként. Ez elfogadható, tükrözi azt, hogy döntően „B” stádiumban diagnosztizálják a kórképet, s az alkalmazott kezelések nem csak a vonatkozó irányelveknek, de a hazai finanszírozási protokollnak is megfelelnek. Fontos körülmény az is, hogy a kezdő terápiát illetően visszaszorulóban vannak a szteroid tartalmú kombinációk (11%). Ez nem jelenti azt természetesen, hogy a betegség progressziója miatt, amikor előrehaladottabb stádiumba sorolják át a beteget ne térnének át ilyen készítményekre, hiszen a legsúlyosabb „D” stádiumban 39%-ban már szteroid tartalmú inhalatív készítményeket javasolnak a kollegák. A szakma felelőssége, hogy a gyógyszeres készítményeket megfelelő indikációval, a terápiás lépcsőket betartva, fokozatosan és a beteg panaszait, stádiumát és fenotípusát is gondosan mérlegelve alkalmazzák. KÖVETKEZTETÉSEK Az ellátási protokoll módosítása A közeli jövő feladata lesz az, hogy a változó nemzetközi szakmai ajánlások ismeretében módosítsuk a már három éve változatlan finanszírozási protokollt, a COPD gyógyszeres kezelésének finanszírozási feltételeit. Fontos, hogy a finanszírozás eszközeivel is a korai hatékony terápiát részesítsük előnyben, amikor még valóban esély van arra, hogy a beteg életét is meghosszabbítsuk, ne csupán a tüneteket enyhítsük. Ma hazánkban a COPD-s betegek megfelelő támogatással (90%) hozzájuthatnak a számukra fontos készítményekhez, mégis fontosnak tartjuk a finanszírozási protokoll felülvizsgálatát. A tüdőgyógyász társaság és a kollégiumi tagozat szakmailag áttekintette a vonatkozó nemzetközi irányelvek ajánlásait és a hazai realitásokat is figyelembe véve megtette a javaslatát a finanszírozó felé. El kellene érnünk azt, hogy már az enyhe, vagy korai „A” stádiumban is megkaphassák a betegek azokat hatékony monokomponens hosszúhatású inhalatív készítményeket, amelyek bizonyítottan rendelkeznek a hosszútávú kedvező hatásokkal. Ugyancsak megfontolandó az, hogy a már tünetes „B” stádiumú betegek a panaszaik alapján már kezdeti terápiaként is kaphassanak kombinált készítményeket. A regisz- XVII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2018. OKTÓBER KLINIKUM TÜDŐGYÓGYÁSZAT ter alapján ugyanis nem kell attól tartani, hogy feleslegesen alkalmaznak a kelleténél nagyobb arányban kombinált készítményeket, hiszen szükség esetén amúgy is erre váltanak a perzisztáló panaszok miatt. Az előrehaladott stádiumok esetén nagyobb jelentőséget lehetne tulajdonítani a betegek együttműködésének. Betegegyüttműködés A betegegyüttműködés, a terápiás adherencia kérdése az egyik legnagyobb dilemmája ma a krónikus betegségekben szenvedő betegek korszerű gondozásának, kezelésének. Ez nyilván igaz a diabétesz, vagy a hipertónia kezelésére is, de talán a COPD gondozásában jelenik meg legmarkánsabban. A regiszterünk alapján a COPD-vel bejelentett betegek 59%-a dohányzik rendszeresen és további 24%-uk dohányzott hoszszabb ideig életében. A betegség kialakulásában tehát 84%-ban játszott szerepet a dohányzás, ami tankönyvi adat. Sajnálatos ugyanakkor, hogy a dohányzó betegeknek csupán az egyharmada kíván részt venni leszokás támogató programban, vagyis többségük nem tervezi a dohányzás abbahagyását rövid távon még a betegség megismerését követően sem. Erre utal az is, hogy a követések során egy év elteltével még mindig a betegek 44%-a rendszeresen dohányzott. Tudvalevő ugyanakkor, s erről a betegeket az orvos tájékoztatja minden esetben, hogy hiába minden gyógyszeres kezelés, a COPD progresszióját nem lehet lassítani, ha a páciens tovább dohányzik. A beteg együttműködés másik fontos kritériuma az ajánlott gyógyszerek alkalmazása, illetve a szükséges kontrollvizsgálatokon történő megjelenés. Kimutatásunk alapján hat hónap elteltével a betegeknek csupán a 68%-a, további hat hónap elteltével pedig csak a 35%-a jelent meg. Ez azt jelenti, hogy a COPDs betegek alig több, mint a harmada tekinthető adherensnek. Erre utalnak egyébként a NEAK gyógyszerkiváltási adatai is. Nyilván a szakemberek, a szakorvosok és a háziorvosok felelőssége az, hogy kellő módon és mennyiségben magyarázzák el a pácienseknek a javasolt terápia fontosságát. Ugyanakkor a lakosságnak is meg kell értenie azt, hogy egymásra vagyunk utalva. A beteg nem „passzív szenvedő” alanya a gyógykezelésnek, hanem „aktív és együttműködő” partnere az orvosnak, a szakdolgozóknak. Neki is felelőssége van abban, hogy sikeresen vegyük fel a küzdelmet a betegséggel szemben. Ezt a felelősséget sokkal határozottabban kellene megjelenítenie a lakossági médiának, ne csak orvosi hibákról, hanem beteg hibákról is beszéljünk, ne távolítsuk egymástól az érintetteket, ne ássuk alá még inkább a lakosságnak az egészségügybe vetett bizalmát az egyedi negatív eseteknek a kelleténél nagyobb hangsúlyt és megjelenést adva, hanem segítsük a média eszközeivel is a bizalom megerősítését, a betegek együttműködését! A finanszírozónak is jobban figyelembe kellene vennie azt – különösen az egyre költségesebb innovatív terápiák esetében -, hogy az adott beteg milyen mértékben adherens, mennyire volt partner a betegség korábbi időszakában az ajánlott terápia, a vizsgálatok elfogadásában. Vannak erre utaló kezdeményezések ugyan, de ennek akár nagyobb teret is lehet adni. Figyelembe kellene venni éppen a COPD terápiás támogatá- IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY sánál azt, hogy a dohányzó páciens legalább megkísérli-e a leszokást hitelt érdemlő módon. Lehet, hogy nem járt sikerrel, és tovább dohányzik, hiszen a dohányzás súlyos addiktológiai, függőségi betegség, és nem könnyű leszokni. Ha valaki még csak meg sem kísérli a leszokást, milyen érvek alapján tart igényt az ő esetében ezért aligha hatékony korszerű készítményekre? Ez nyilván nem jelenti azt, hogy segítség nélkül kellene hagyni a dohányosokat, vagy azokat, akik nem működnek együtt a kezelőorvossal, hiszen a rohamoldó, vagy a hagyományosnak tekinthető készítmények rendelkezésre állnak az ő esetükben is. Tény, hogy sokszor éppen azért jutnak súlyosabb állapotba, mert nem működnek együtt. Az emberekkel meg kell értetni azt, hogy az esetek jelentős részében a legnagyobb felelősséggel éppen az egyén bír saját egészségi állapotát illetően. Hazai adaptáció Fontos tanulsága a COPD regiszter adatainak az is, hogy a nemzetközi ajánlások nem feltétlenül alkalmazhatóak hazai adaptálás nélkül. A COPD stádium meghatározásában döntő jelentőségűek a beteg panaszai. Mennyire van nehézlégzése, fáradékonysága, vagy egyéb tünetei. Külföldön, Angliában kidolgozott kérdőívek segítségével lehet meghatározni viszonylag objektíven a betegek besorolását. A hazai tapasztalatok alapján azonban nekünk módosítani szükséges a besoroláson, ha az alkalmazandó terápia tekintetében ténylegesen megfelelő képet szeretnénk kapni. Ez a megfigyelés más betegségek esetében is igaz lehet. Természetesen el kell fogadnunk a több tízezres vizsgálatokon alapuló nemzetközi ajánlásokat, de ne féljünk azokat finomítani a hazai tapasztalataink alapján. Komplex ellátás szükségessége A COPD hatékony kezelésének három egymást erősítő eszköze van. Az egyik a korszerű, hosszú távon és folyamatosan, megszakítás nélkül alkalmazott, a betegség stádiumának megfelelő korszerű gyógyszeres kezelés. A másik a dohányzó betegek esetében a dohányzás abbahagyása, szükség esetén szakember támogatásával. A harmadik a légzőszervi rehabilitáció. Ez olyan, mint egy „háromlábú szék”. A legstabilabb, legbiztonságosabb állapot, de ha bármelyik lába kitörik, azonnal instabillá válik. Igaz ez a hármas terápiára is. Ha bármelyik tagja elmarad, vagy nem megfelelő, a kezelés sem lesz kellő hatékonyságú. Ki kell hangsúlyozni a „harmadik terápiás lábnak”, a légzőszervi rehabilitációnak a fontosságát. A COPD esetében a betegség progressziójának a részjelensége a beteg nehézlégzése következtében az inaktív életmód, de élettani, kórtani folyamatok következtében is a vázizomzat, a légzőizomzat egyfajta sorvadása, ami circulus vitiosusként fokozódó nehézlégzéshez és inaktivitáshoz vezet, s ez felgyorsítja a betegség és a tünetek rosszabbodását. Éppen emiatt – bár ez első hallásra meglepő – a megfelelő mozgással, szakember és gyógytornász által meghatározott tréninggel a legtöbb esetben a légzésfunkció jelentős változása kivételével akár javíthatunk is ezen a kóros folyamaton. Konszenzus van arra vonatkozóan, hogy milyen légzőszervi rehabilitációra van szükség ezen betegek ellátásához, életminőségük javításához, ami hosszabb távon megtaka- XVII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2018. OKTÓBER 39 KLINIKUM TÜDŐGYÓGYÁSZAT rítást jelent az egészségügyi ellátórendszer számára is. A minőségi ellátás megköveteli a légzőtorna, a kontrollált légzési technikák megtanulását, a köpetürítés fokozását, a légzőizmok erejének növelését tréninggel és különböző segédeszközök használatával. Fontos, hogy a tréning folyamatos legyen. Nem elég az, ha az amúgy is korlátozott ágyszámú légzési rehabilitációs osztályokon töltsön el három hetet a beteg, hanem a járóbeteg ellátás keretében is fontos, hogy rendszeresen részt vegyen tréningeken, rehabilitációs kontrollokon. Jelentős befolyásoló tényező a programok elérhetőségében a rehabilitációs központok távolsága a betegek otthonától és a központok várólistájának hoszsza. Széles a köre az ellátási szinteknek az intenzív osztályon zajló rehabilitációs tevékenységtől a fekvőbeteg osztályokon, a járóbeteg ellátásban és a betegek otthonában történő rehabilitációs programokig. Az ambuláns légzőszervi rehabilitáció számos országban meghatározó eleme ennek a programnak. Az ambuláns rehabilitáció nem csak a jobb hozzáférést biztosítja, de a munkaképes emberek munkájuk végzése mellett is igénybe vehetik ezeket a szolgáltatásokat, a 3-6 hetes programokat. A megfelelően együttműködő beteg azután a rehabilitációs programot elsajátítva azt folyamatosan végezheti az otthonában. A légzőszervi rehabilitációs kezeléseknek, tréningeknek korlátja volt korábban a képzett rehabilitációs szakemberek, gyógytornászok hiánya, de az inszufficiens finanszírozás is. Most esély van arra, hogy a közeli jövőben megfelelő finanszírozással vonzóbbá tehessük ezt a területet a fiatalabb szakemberek számára is. Kialakulhat a tüdőbeteg gondozók talaján a COPD-s betegek otthoni légzési rehabilitációjának a hatékony rendszere, vagyis az ország minden területén jól elérhetően rendelkezésre állnak ezek a szolgáltatások. A szakma összeállított egy olyan komplex ellátási csomagot, egy olyan 3-6 hetes programot, melynek középpontjában a gyógytornászok által felügyelt és speciális fizioterápiás eszközökkel támogatott légzésfunkciós, inhalációs és légzőizom-erősítő tevékenységek, kardiopulmonális állóképesség fejlesztő egyéni tréningek állnak. A SZERZŐ BEMUTATÁSA Dr. Kovács Gábor az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet főigazgatója. Fő szakmai érdeklődési területe a tüdőrák, elsősorban a megelőzés lehetőségei. Több mint húsz év óta tanulmányozza a primer prevenció, nevezetesen a dohányzás visszaszorításának gyakorlati lehetőségeit. Több publikáció, könyvfejezet jelzi ilyen irányú aktivitását. A primer prevenció mellett foglalkoztatja a szekunder prevenció kérdése, a tüdőszűrés átalakításával, annak tapasztalatait figyelembe véve rizikócsoportos tüdőrák szűrési modell kialakítása. 2003-2005 Fővárosi Tüdőgyógyász Szakfőorvos, 2005-től Országos Tüdőgyógyász Szakfőorvos, 2011-től a Szakmai Kollégium Tüdőgyógyászati Tagozatának elnöke. A Magyar Tüdőgyógyász Társaság több cikluson keresztül volt és jelenleg is vezetőségi, illetve elnökségi tagja, 2010 óta megválasztott elnöke. Tagja a European Respiratory Society (ERS), és az International Assotiation for Study of Lung Cancer (IASLC) nemzetközi társaságnak. Az IME Interdiszciplináris Magyar Egészségügy Tüdőgyógyászat rovatvezetője. Szív Világnapja: a megelőzés fél egészség A kormány kiemelt célja, hogy a magyar emberek egészségi állapota, életminősége javuljon, várható élettartama növekedjen, a népbetegségek okozta halálozások száma pedig csökkenjen. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által megfogalmazott célkitűzések összefoglalásaként folyamatban van a Nemzeti Népegészségügyi Program megalkotása, amelyben a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésének és kezelésének főbb szakmai irányainak meghatározása is szerepel. A Szív Világszövetségének (WHF) kezdeményezésére 2000 óta szerte a világban szeptember utolsó vasárnapján ünneplik a Szív Világnapját, felhívva ezzel a figyelmet a kockázati tényezőkre és a megelőzés jelentőségére. A szív- és érrendszeri megbetegedések a világon éves szinten 17,7 millió életet követelnek, ami a teljes halálozás kb. 31 százalékát teszi ki, ugyanígy Magyarországon is ez tekinthető a leggyakoribb haláloknak. Fontos tudni azonban, hogy a betegségek jelentős hányada megelőzhető az egészséges életmóddal (helyes táplálkozással, rendszeres testmozgással, illetve a káros szenvedélyek elhagyásával) és rendszeres szűrővizsgálatokkal. A kormány 2010 óta számos népegészségügyi döntést hozott, amelyeknek köszönhetően megfordíthatók a korábbi rossz tendenciák, a népbetegségek esetében is a megelőzésre fókuszálnak, ezáltal a magyar emberek is tovább élhetnek. Ezt a törekvést erősíti majd a Nemzeti Népegészségügyi Program, amelynek célja a keringési betegségek területén is a lakossági elhalálozás mérséklése és a születéskor várható élettartam növelése, emellett az egészségkultúra javítása az egészségfejlesztés, illetve a betegségmegelőzés révén, másrészt a betegek hatékonyabb, magas színvonalú, biztonságos egészségügyi ellátásának biztosítása. Budapest, 2018. szeptember 30. 40 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY EMMI XVII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2018. OKTÓBER
