IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

A baleseti sebészeti ellátás finanszírozásának változása a HBCs rendszer bevezetését követően: értékelés és javaslatok

  • Cikk címe: A baleseti sebészeti ellátás finanszírozásának változása a HBCs rendszer bevezetését követően: értékelés és javaslatok
  • Szerzők: Dr. Flóris István
  • Intézmények: Péterfy Kórház-Rendelőintézet Országos Traumatológiai Intézet
  • Évfolyam: XVII. évfolyam
  • Lapszám: 2018. / 8
  • Hónap: október
  • Oldal: 17-21
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: EGÉSZSÉGPOLITIKA
  • Alrovat: EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁS

Absztrakt:

A sürgősségi baleseti sebészeti ellátás finanszírozása a teljesítmény-alapú HBCs rendszer bevezetése óta folyamatosan csökken, ma már a tényleges költségek jóval felülmúlják a finanszírozási összeget. A technológiai, innovációs és egyéb fejlődést nem követte a költségek ellentételezése, amelyek ugrásszerűen megemelték a kórházak kiadásait. A traumatológiai szakmában jelentős HBCs súlyszám korrekcióra 2001 óta nem került sor, ami azt eredményezi, hogy napjainkban szinte minden traumatológiai ellátóhely veszteséges. A közlemény elemzi az alulfinanszírozáshoz vezető okokat, és javaslatot tesz a traumatológiai ellátás finanszírozásának módosítására.

Angol absztrakt:

The financing of traumatology has been continuously decreasing since the introduction of the Diagnosis- Related Groups and today the actual cost far exceeds the financing of the hospitals. Technological, innovationlinked and other developments have not been com - pensated and the hospital costs have dramatically increased. IThe updating of DRG based hospital payment system has not been carried out in traumatology since 2001 which means, that almost every traumatology ward makes losses. This study analyzes the reasons of underfinancing and proposes modifying the financing system of traumatology care.

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
EGÉSZSÉGPOLITIKA EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁS A baleseti sebészeti ellátás finanszírozásának változása a HBCs rendszer bevezetését követően: értékelés és javaslatok Dr. Flóris István, Péterfy Kórház-Rendelőintézet Országos Traumatológiai Intézet A sürgősségi baleseti sebészeti ellátás finanszírozása a teljesítmény-alapú HBCs rendszer bevezetése óta folyamatosan csökken, ma már a tényleges költségek jóval felülmúlják a finanszírozási összeget. A technológiai, innovációs és egyéb fejlődést nem követte a költségek ellentételezése, amelyek ugrásszerűen megemelték a kórházak kiadásait. A traumatológiai szakmában jelentős HBCs súlyszám korrekcióra 2001 óta nem került sor, ami azt eredményezi, hogy napjainkban szinte minden traumatológiai ellátóhely veszteséges. A közlemény elemzi az alulfinanszírozáshoz vezető okokat, és javaslatot tesz a traumatológiai ellátás finanszírozásának módosítására. The financing of traumatology has been continuously decreasing since the introduction of the DiagnosisRelated Groups and today the actual cost far exceeds the financing of the hospitals. Technological, innovationlinked and other developments have not been compensated and the hospital costs have dramatically increased. IThe updating of DRG based hospital payment system has not been carried out in traumatology since 2001 which means, that almost every traumatology ward makes losses. This study analyzes the reasons of underfinancing and proposes modifying the financing system of traumatology care. BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉS A teljesítmény alapú finanszírozás bevezetését követően az elmúlt két évtizedben a traumatológiai ellátás finanszírozása a teljesítmény-volumen korlát, ill. egyéb forráskivonást eredményező intézkedések (progresszivitási- és co-morbiditási szorzó, kiemelt tevékenységek plusz finanszírozásának megszüntetése stb.) következtében folyamatosan csökkent, napjainkban az utóbbi évek súlyszám alapdíj, ill. sürgősségi fix díjak emelése ellenére jelentősen alatta marad a felmerülő költségeknek. Több országban (pl. Ausztria, Németország, észak-amerikai országok) az általános és a baleseti biztosítási rendszer kettéválik, egymás mellé rendelt. Találunk példát arra, hogy külön baleseti biztosítótársaságok működnek (pl. Ausztria, Svájc), vagy egy adott biztosító társaságon belül különül el a az általános és a baleseti biztosítás rendszere [1]. Hazánkban az általános és a baleseti biztosítás nem válik ketté, a NEAK költsévetésén belül sem különül el az általános és a baleseti biztosítás. Ezenkívül az egyes jogcímekkel IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY beszedett adó- és járulékszerű bevételek (pl. a kötelező gépjármű felelősségbiztosításba beépített baleseti járulék) sem kerülnek vissza közvetlenül a baleseti ellátás finanszírozásába. Vizsgálatommal arra kerestem a választ, hogy mely tényezők járultak hozzá ahhoz, hogy a traumatológiai ellátás szinte minden egészségügyi szolgáltatónál veszteséges. Egyúttal célom volt egy javaslat kidolgozása a finanszírozási problémák megoldására. TÉMAKIFEJTÉS A baleseti ellátás finanszírozása az egyéb szakmákhoz hasonlóan, a DRG rendszer magyarországi megfelelőjével, a homogén betegcsoportokra (HBCs) épülő teljesítményelvű finanszírozással valósul meg. A HBCs rendszer általános hátrányai mellett a sérült ellátás tekintetében speciális hátrányai is vannak a HBCs rendszernek. A traumatológiában HBCs korrekció 2001 óta nem történt, a 150 eFt/súlyszám alapdíj érték évekig nominálisan sem változott, így reálértéken számolva csökkent. Az utóbbi két évben végrehajtott súlyszám alapdíj emelés, melynek értéke jelenleg 198 000 Ft/súlyszám, kizárólag a központi ágazati bérmelések ellentételezésére elegendő. Emellett a TVK (teljesítményvolumen korlát), degresszív finanszírozás és egyéb tényezők is hozzájárulnak a mára kialakult finanszírozási helyzethez. A traumatológiai ellátás nem tervezhető, szemben néhány, döntően tisztán elektív szakmával (pl. ortopédia, szemészet), így az adott traumatológiai osztályokra kirótt TVK a sürgősségi ellátásban nehezen alkalmazható, hiszen a sürgős esetek ellátása az ellátó intézmények törvényben foglalt kötelessége a betegek számától függetlenül. Ezt az utóbbi években a sürgősségi ellátásban bevezetett fix finanszírozás sem kompenzálta. A traumatológiai ellátóhelyeknek progresszivitási szintjüktől függően különböző személyi és tárgyi kapacitással, rendelkezésre állással kell rendelkezniük a szakmai minimumfeltételekről szóló rendelet alapján, és ez sem érvényesül a HBCs súlyszám ellenértékében, ill. pontszámaiban. Kovács L. [2] 6+1 pontban foglalja össze azokat az objektív okokat, melyek a kórházak folyamatos eladósodásához vezetnek: 1. pont: infláció 2. pont: árfolyamváltozás 3. pont: ÁFA változás 4. pont: a minimálbér emelkedése 5. pont: kincstári tranzakciós illeték XVII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2018. OKTÓBER 17 EGÉSZSÉGPOLITIKA EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁS 6. nem finanszírozott ellátási teljesítmény 7. +1 pont: nem számszerűsített költségek Az első 5 pont minden szakmát, az egészségügyi ellátórendszer egészét érinti. A 6., és különösen a 7. pontban foglalt okok vezetnek a traumatológiai ellátás deficitjéhez. A nem finanszírozott költségek között a szerző felsorolja a kórházi szolgáltatások minőségének fejlesztését, kiemelve a sürgősségi ellátó központok fejlesztését és kialakítását, aminek a finanszírozása jelentős mértékben elmarad a valós költségektől. További nem számszerűsíthető és nem finanszírozott költségek a korszerű technológiák, gyógyszerek és eljárások bevezetése, az innováció, az infrastruktúra megújítása, az amortizáció ellentételezése, a folytatódó humán erőforrás krízis. A traumatológiai hálózat ágyszáma a 2007-es ágyszámcsökkentés eredményeként 4000-ről napjainkra 2706-ra csökkent. Az országos esetszám átmeneti csökkenést követően ismét emelkedett, 2015-ben közel 120 000 volt. A közel 20 éve kialakított sürgősségi betegellátó osztályok betegszáma meredeken emelkedik, de ez nem vonta maga után a traumatológiai esetek számának csökkenését, ami azt jelenti, hogy az emelkedés főleg a belgyógyászati jellegű esetek számából adódik, a traumatológiai hálózatra változatlan terhelés hárul (1. ábra). • korszerű, de drágább, a töréseket egyesítő implantátumok kifejlesztése és bevezetése (szögstabil lemez és szegrendszerek, felszívódó implantátumok), melyek a betegek számára jobb, kevesebb szövődménnyel járó gyógyulást eredményeznek. Míg korábban az implantátumok ára egy adott töréstípus esetén a HBCs súlyszám forintellenértékének kevesebb, mint 15%-t tette ki, addig a mai, körszerű szögstabil lemez és szegrendszerek ára több, mint 50%-a a HBCs súlyszám forintellenértékének, de egyes esetekben, pl. válltáji törés protézissel való ellátásának esetén, a 80%-t is meghaladja. A költségek növekedéséhez hozzájárul közvetve az aneszteziológia és intenzív terápia fejlődése, a kórházi informatikai rendszerek, a telemedicina, teleradiológia költség árrobbanást okozó fejlődése. További, a finanszírozásnál figyelembe nem vett költség, hogy egyes sérüléstípusoknál, többszörös sérüléseknél, politraumatizált betegeknél egy betegen egyidőben több implantátum felhasználással járó műtétet, vagy egyes sérülések esetén sorozat műtéteket végzünk, melyek egy része a finanszírozásban nem érvényesül. EREDMÉNYEK A traumatológiai esetek eset összetételi indexe (CMI) 2003 óta szinte változatlan, 1,45-1,42 között mozog. Ezt megelőzően, 2000-2003 között jelentősebb változást tapasztalhatunk, mivel a traumatológiai szakma CMI-je 1,19ről 1,45-re emelkedett, ami a traumatológiai szakma sikeres lobbizásának eredményeként egy közvetlen miniszteri intézkedés hatására következett be, mely az ellátási költségek fedezete érdekében közvetlenül célozta meg a traumatológiai HBCs-k súlyszámának átlagosan 20%-os emelését (2. ábra). 1. ábra A traumatológiai ellátás ágyszámának, éves eset számának és ágykihasználtságának alakulása 2000-2015. között. Forrás: Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK). A fekvőbeteg-szakellátás teljesítményadatai 2000-2015. A traumatológia, hasonlóan más szakmákhoz, óriási szakmai, technológiai és innovációs fejlődésen ment keresztül az elmúlt 20 évben, mely a közvetlen kiadásokban is érezteti hatását, de ezt a finaszírozása nem követte. • • 18 A fejlődés alapvetően három területen érvényesül: a diagnosztika terén (digitális radiológia, CT, angio-CT, spect-CT, MRI, izotóp diagnosztika használata a mindennapi gyakorlatban a hagyományos radiológiai eljárások mellett), új, költségesebb műtéti eljárások bevezetése (minimál invazív műtétek, szintetikus csont és szalagpótlás, CT asszisztált műtétek stb.), melyek a műtétek közvetlen költségeit emelik és IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY 2. ábra A traumatológiai ellátás case-mix indexének alakulása 2000-2009 között (Forrás: Dózsa 2010, OEP finanszírozási adatok az ESKI feldolgozásában) Bár a traumatológiai osztályok összes HBCs teljesítménye 2015-ben több, mint kétszerese volt az ortopéd osztályok összes HBCs teljesítményének (170 062 és 74 125) (3. ábra), az egy ágyszámra jutó HBCs tekintetében is jelentős a különbség az ortopédia és a traumatológiai között. 2015-ben országosan 827 ortopédiai ágyon ellátott betegek egy ágy- XVII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2018. OKTÓBER EGÉSZSÉGPOLITIKA EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁS számra jutó HBCs-je 89,63, míg a 2716 traumatológiai ágyon 62,61 volt. Az átlagos ágykihasználtság nem mutatott lényeges eltérést a két szakma között (71%, ill. 66%). A traumatológiai esetek alulfinanszírozása arra ösztönzi a baleseti sebészeti osztályokat, hogy tevékenységüket kiegészítsék a jobban finanszírozott ortopédiai tevékenységgel, és kapacitásaik egy részét ide csoportosítsák át. A NEAK adatai alapján az ortopédia CMI-je 2017-ben másfélszerese volt a traumatológiának (ortopédia 2,24, traumatológia 1,53) (4. ábra). 3. ábra A HBCs súlyszám teljesítmény alakulása 2015-ben (gerinc- és kézsebészet nélkül) (Forrás: Jelentés a fekvőbeteg-szakellátás teljesítményéről 2015. január-december, Országos Egészségbiztosítási Pénztár) 4. ábra A traumatológia és ortopédia case-mix indexének alakulása 2017ben (Forrás: Jelentés a fekvőbeteg-szakellátás teljesítményéről NEAK 2017) Baleseti sebészeti ellátás tekintetében azok az intézmények vannak előnyösebb helyzetben, ahol csak monotrauma ellátás folyik, mert ezek fajlagos költségigénye lényegesen alacsonyabb, mint a súlyos sérülteket is ellátó intézmények költségei. Bizonyos esetekben, szövődménymentes gyógyulást feltételezve, még az ellátásért kapott HBCs besorolás és finanszírozás is elegendő. Ezért egyes intézményeknek az az érdeke, hogy – ha egyéb, területi ellátási kötelezettségből vagy progresszivitási szintből fakadóan nem kötelezettek a súlyos sérültek ellátására – ezeket a sérülteket továbbutalják a következő, magasabb progresszivitási szintre. IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY A HBCs alapú finanszírozás az országos átlagot tükrözi, és nem a valós költségen finanszíroz. A sürgősségi és traumatológiai ellátásért kapott fix díj nem ellentételezi teljesen a rendelkezésre állás költségeit. Magas szintű ellátóhelyen egyes specialistáknak akkor is azonnal elérhetőnek kell lenniük (idegsebész, általános-, mellkas-, ér-, maxillofaciális /arcés szájsebész/ sebész stb.), ha éppen nincs olyan beteg, akinek aktív ellátásában részt kell venniük. Nagyobb személyzetre van szükség a műtőben, több aneszteziológus, intenzív terapeuta szakembernek kell rendelkezésre állnia, magasabb a képalkotó diagnosztikai, labor és egyéb diagnosztika igény. Nem finanszírozza a magasabb progresszivitási szinteken a magasabb szintű ellátást sem, tehát a magasabb progresszivitási szint működtetéséhez szükséges szakmai és tárgyi feltételeket, műszerezettséget nem kompenzálja. Egy példával illusztráljuk a progresszivitásból adódó financiális különbségeket, az egyik leggyakoribb baleseti sérülés, a csípőtáji törött betegek ellátásának finanszírozásán keresztül. A személyi és tárgyi feltételek a progresszivitási szint szerint változnak. Ezt a sérülést I-es, II-es és III-as progresszivitási szintű helyen is el kell látni. Míg az egyes szintű hely minimumfeltétele csak 1 fő traumatológus folyamatos jelenlétét követeli meg, addig a III-as szintű hely 3 szakorvos folyamatos jelenlétét és több, bent lévő vagy telefonon elérhető konzíliáriust követel meg. Mindkét ellátóhely azonos HBCs súlyszámot kap (pl. csípőtáji törés ellátása intramedullaris – velőüregen belüli rögzítéssel 3,2 HBCs súlyszám), de ebből az összegből a III. szintű helynek több személy folyamatos jelenlétét, telefonos elérhetőséget és a súlyos sérültek ellátásához szükséges magasabb szintű tárgyi eszközöket, tárgyi feltéteket kell biztosítania. Más megközelítésben, amíg az egyes számú hely csak monotraumát lát el (egy testtájék egy sérülése), addig a magasabb ellátóhely több testtájék, többszörös sérülését elszenvedett beteg ellátására is kötelezett, így például ha egy csípőtáji törött betegnek egyéb, műtéti ellátást igénylő sérülése is van, az érte kapott HBCs ellenértékben csak az egyik, legsúlyosabb sérülés érvényesül. A HBCs súlyszám ellenérték reálértékének folyamatos csökkenése mellett mindezen többletfeladatok sem jelennek meg a finanszírozásban, ami elsősorban a magasabb progresszivitási szintű traumatológiai osztályokat sújtja. A traumatológiai ellátásban a „2/2017. (II. 24.) EMMI rendelet az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet módosításáról” rendelet szerint a III-as progresszivitási szintű ellátóhelyek fix díja havi kb. 6 millió forinttal haladja meg az I-es szintű ellátóhelyekét (2 100 000 és 8 266 800 Ft), amely csak töredékét fedezi a plusz feladatok költségeinek. A baleseti ellátás finanszírozásában – e sorok írója javaslata szerint – figyelembe veendő szempontok: • Progresszivitási szintnek megfelelő finanszírozás – magasabb progresszivitási szint kiemelt személyi és tárgyi feltételeinek finanszírozása; XVII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2018. OKTÓBER 19 EGÉSZSÉGPOLITIKA • • • • • EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁS Ugyanazon sérült többszörös sérüléseinek egyidőben történő műtéti ellátásának finanszírozása (pl. egy időben, egy sérülés következtében létrejött mindkét oldali lábszártörés műtéti rögzítése); Egy sérült sorozatos, a sérülés jellegéből adódó műtéti ellátásának finanszírozása (pl. nyílt, nagy, szennyezett sebbel járó lábszártörés átmeneti külső rögzítése után több alkalommal sebtisztító műtét, esetleg plasztikai sebészeti helyreállító műtét, definitív műtéti törésrögzítés műtéti sorozata); Poli- és multitraumatizált sérülések ellátása; A csonttöréssel nem járó, de sok esetben hosszú kórházi ellátást és többszöri műtétet igénylő testüregi és lágyrész sérülések nagyon alacsony HBCs súlyszám besorolásának és finanszírozásának korrekciója; A traumatológiai ellátást érintő magas innovációs és informatikai költség (új, korszerű, de drága műtéti eljárások, korszerű implantátumok költsége, digitális radiológiai diagnosztika, invazív radiológiai beavatkozások szükségessége stb.) beépítése a finanszírozásba. A teljeskörű traumatológiai ellátást nyújtó magas progresszivitású szintű osztályok szinte kivétel nélkül veszteségesek. Amíg a veszteséges traumatológiai osztály egy nagy betegforgalmú és ágyszámú, többszakmás egészségügyi intézmény része, főleg ha az adott intézményben több a pozitív szaldós részleg (onkológia, szemészet, rehabilitációs és krónikus ellátás), akkor a traumatológia veszteségét a többi osztály kompenzálhatja, és ezzel a kórház kiegyensúlyozott eredményt érhet el. A döntően sürgős ellátást nyújtó intézmények, országos és regionális trauma centrumok azonban a rendkívül alacsony finanszírozás és magas eszköz, ill. személyi igény miatt óhatatlanul veszteséget termelnek. ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK Sokan felvetik, hogy csupán a sürgősségi ellátás tekintetében a TVK eltörlése megoldaná a finanszírozási problémát, vagy legalábbis annak jelentős részét. A finanszírozó, fenntartó részéről a sürgősségi ellátás TVK mentesítése elleni érve, hogy a szolgáltatók egyes, nem sürgősségi ellátás körébe tartozó eseteket is elszámolnának sürgősségi ellátásként, elkerülve ezzel a nem sürgősségi beavatkozásokra kivetett TVK-t. Kétségtelen, hogy ennek a nem tervezhető sürgősségi szakmának – hasonlóan a szülészeti ellátáshoz – TVK mentesített körbe kellene tartoznia, de csupán ez az egy intézkedés nem oldaná meg a finanszírozási problémát az előző fejezetben ismertetett okok miatt. A legutóbbi HBCs karbantartás óta a baleseti sebészet, hasonlóan egyéb orvosi területekhez, a diagnosztika és a terápia területén is hatalmasat fejlődött. Új korszerű invazív és non-invazív diagnosztikai eljárások, korszerű, a törésgyógyulást jobban elősegítő csontegyesítő implantátumok bevezetésére került sor, me- 20 IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY lyek mind a sérültek hatékonyabb és jobb ellátását, mielőbbi gyógyulását segítik elő. Ezek ára és értéke ma már jóval meghaladja azokat a forintosított értékeket, amelyek több, mint 15 évvel ezelőtt kerültek megállapításra. A baleseti sérült ellátás finanszírozásánál az alkalmazott finanszírozási technikák egyesítésére van szükség (teljesítmény alapú finanszírozás és a progresszivitási szintből adódó magasabb költségek ellentételezése valós költségen megállapított fix díjjal), amely figyelembe veszi a mono- és multitrauma, ill. a politraumatizált sérült ellátásának költségeit, a felhasznált implantátumok és a szükséges többszörös műtéti beavatkozások költségeit, és ezenkívül szükséges visszavezetni a finanszírozásba az eltörölt progresszivitási szorzót. Szükséges továbbá a traumatológiai esetek HBCs besorolásának módosítása, egyes, nagy költségigényű betegcsoportok súlyszámának növelésével, hogy a határterületi szakmákhoz képest a traumatológia alacsony case mix indexe emelkedjék. Mindezek alapján a baleseti sérültellátás általam megfogalmazott finanszírozási javaslata a következő: • A traumatológiai HBCs súlyszámok és ezzel a CMI emelése; • A sürgősségi baleseti ellátás TVK mentesítése. • Minden sérüléscsoportra egy alap HBCs súlyszám besorolás kialakítása, amely figyelembe veszi a sérült ellátásának általános kórházi költségeit és a felhasznált implantátum árát is. • Multitrauma (többszörös sérülés) esetén minden további, implantátum felhasználással járó műtét esetén a további ellátott sérülések alap HBCs értékének 0,3-0,5-szörösével megemelni az első műtétért járó súlyszám értéket. • Minden olyan tervezett műtéti beavatkozásért, amely implantátum felhasználással nem jár, az első beavatkozáskor számított súlyszám értéket minden további beavatkozás esetén 0,2-0,3-mal javasolt megemelni. • Politraumatizált sérültek esetén a sérülés súlyosságától függő alap súlyszámon felül tételes elszámolás javasolt (pl. lélegeztetett napok száma, intenzív osztályos invazív beavatkozások tételes elszámolása stb.). • A II. és III. progresszivitási szinten végzett beavatkozások esetén a súlyszám érték felszorzása 1,2-vel ill. 1,4-gyel arra való tekintettel, hogy ugyanannak a beavatkozásnak a fajlagos költségigénye a nagyobb közvetett költségek miatt magasabb. • Co-morbiditási szorzó visszaállítása, mindazon kísérőbetegségek figyelembevételével, amelyek a sérülést megelőzően a betegnél tartós gyógyszerszedést tettek szükségessé. • Javasolt továbbá a baleseti sebészeti járóbeteg ellátásban a német pont értékek módosítása, emelése és azon intézményekben a járóbeteg TVK eltörlése, melyek 12 vagy folyamatos 24 órás baleseti sebészeti járóbeteg ellátást végeznek. XVII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2018. OKTÓBER EGÉSZSÉGPOLITIKA EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁS IRODALOMJEGYZÉK [1] Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet, Egészségügyi Rendszertudományi Iroda (2007): Nemzetközi Kitekintés – Több-Biztosítós Rendszerek az EU-ban [2] Kovács L: Miért úsznak a kórházak adósságban? A kórházi adósság megnövekedésének okai 2009-2015 között IME- Az egészségügyi vezetők szaklapja 2016. XV. évf. 3. szám, (5-8) [3] Dózsa Cs, Kövi R, Ecseki A: Az aktív fekvőbeteg szakellátás egyes szakmacsoportjaiban az utóbbi 10 évben végbement változások elemzése II. rész IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja 2010 IX. évf. 9. sz. 1317. old. A SZERZŐ BEMUTATÁSA Dr. Flóris István PhD, sebész, traumatológus, ortopéd szakorvos. 1984-ben végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. 1984-től 1990-ig a Körmendi Batthyány-Strattmann Kórház Sebészeti osztályán dolgozott. 1990-tól napjainkig az Országos Traumatológiai Intézetben, ill. a 2007. évi összevonást követően a Péterfy Kórház-Rendelőintézet Országos Traumatológiai Intézetben dolgozik. 2004 óta osztályvezető főorvos. 2006-2007-ben az Országos Traumatológiai Intézet főigazgató-helyettese volt. 2010-től a Baleseti Központ intézetvezető-helyettes főorvosa, 2017. január 1-től orvosigazgató-helyettes, 2018. február 1-től a Péterfy Kórház-Rendelőintézet Országos Traumatológiai Intézet főigazgató-helyettese, orvosigazgatója. 2015-ben védte meg doktori értekezését a Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájában. Értekezésének címe: Csípőízület körüli törések rögzítésének kísérletes és klinikai elemzése. 2016ban szerezte másoddiplomáját a Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán Egészségügyi Menedzser szakon. Diplomadolgozatának címe: A sürgősségi baleseti ellátás finanszírozása és szervezése a középmagyarországi térségben. Az ÁEEK szakértőjeként részt vesz az Egészséges Budapest Program Dél-Pesti Centrumának orvosszakmai tervezésében. A Magyar Traumatológus Társaság főtitkára 2013 óta, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Traumatológiai és Kézsebész Tanácsának tagja, az EMMI traumatológiai és kézsebész szakfelügyelő főorvosa. Szakmai konferencia az egészségügyi szimulációs képzésről című cikk folytatása a 8. oldalról A gyakorlati tudás korszerű egységes demonstrációs és szimulációs környezetben válik elsajátíthatóvá mind az egyetemi skill központokban, mind az oktatókórházi skill laborokban. A projekt módszertani útmutatót és egységes skill oktatási és képzési programot is kidolgoz az egységes oktatási módszertan megvalósítása érdekében. Az oktatókórházak eszközparkjának egy része mobilizálható lesz, így a kihelyezett elméleti képzések gyakorlati demonstrációval is kiegészíthetővé válnak. A projekt közel négyezer orvos és egészségügyi szakember gyakorlatorientált képzését teszi lehetővé, végső célja a skill képzés gyakorlatának általánossá tétele a hazai egyetemi orvos- és szakdolgozó képzésben. A konferencia plenáris ülésén Dr. Gondos Miklós főigazgató (ÁEEK) köszöntőjében a leendő orvosok gyakorlatorientált képzését emelte ki, utalva arra a klinikai-technikai jártasságra, amelyre minden klinikus orvosnak szüksége van a betegek gyógyításához. Prof. Dr. Miseta Attila rektor (PTE) rámutatott, hogy az újonnan létesítendő modern skill laborok működtetéséhez olyan elkötelezett oktatógárda szükséges, amely képes megfelelő színvonalon transzferálni a tudást a hallgatók felé. Srágli Attila projektirányítási igazgató (ÁEEK) ismertette a folyamatban lévő uniós fejlesztéseket, amelyek közül kiemelte a gyermek sürgősségi ellátás, a pszichiátriai ellátórendszer és az egynapos sebészeti ellátás fejlesztésére irányuló projekteket. Ezt követően a hazai orvostudományi egyetemek szimulációs oktatási témában elismert szakemberei – Prof. Dr. Boros Mihály tanszékvezető egyetemi tanár (SZTE), Prof. Dr. Németh Norbert tanszékvezető egyetemi tanár, oktatási dékánhelyettes (DE ÁOK), Dr. Fritúz Gábor klinikai oktatásvezető (Semmelweis Egyetem) és Dr. Rendeki Szilárd klinikai főorvos, igazgató, szakmai koordinátor (PTE) – tartottak előadást a hazai orvoskarokon zajló gyakorlati oktatásról. A plenáris ülést követően megtartott interaktív workshopok keretében a konferencia résztvevői testközelből ismerhették meg a skill laborokat, és gyakorolhattak az egyetem szimulációs eszközein. Boromisza Piroska IME – INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY XVII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2018. OKTÓBER 21