IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

Vas oxid alapú nanoparticulomokhoz kötött tPA és hypertermia kombinációjával végzett célzott trombus oldás

  • Cikk címe: Vas oxid alapú nanoparticulomokhoz kötött tPA és hypertermia kombinációjával végzett célzott trombus oldás
  • Szerzők: Vörös Eszter, Minjung Cho, Garami Zsolt , Paolo Decuzzi, Prof. Dr. Tóth Kálmán , Dr. Battyáni István
  • Intézmények: PTE Radiológiai Klinika Pécs, Magyarország, Department of Translation Imaging Houston Methodist Research Institute Houston TX USA, Department of Drug Discovery and Development Fondazione Istituto di Technologia Genova 16163 Italy, Kardiovaszkuláris Szakmai Központ, IME Szerkesztőség
  • Évfolyam: XIV. évfolyam
  • Lapszám: 2015. / 8
  • Hónap: október
  • Oldal: 62-66
  • Terjedelem: 4
  • Rovat: KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA
  • Alrovat: KUTATÁS - FEJLESZTÉS

Absztrakt:

A szív- és érrendszeri betegségek napjaink egyik vezető halálokának számítanak, hazánkban pedig első helyen állnak a halálozási okok statisztikájában (átlagosan 661,8 fő/ 100 ezer lakos). A szívinfarktus és a mélyvénás trombózis a szív-és érrendszeri halálozás fő okozóinak számítanak. A vérrög feloldásához intravénásan vagy intraarteriálisan beadott szöveti plazminogén aktivátort (tPA) használnak, azonban a tPA féléletideje igen rövid a véráramban (~ 4-6 perc), ezért a terápia hatásossága érdekében folyamatosan hosszú ideig kell adagolni ahhoz, hogy a kívánt hatást, a vérrögök oldódását előidézze. A plazminogén aktivátorok alkalmazása azonban a betegek 15 – 40 %-ánál nem vezet az elzáródott érszakasz rekanalizálásához, és további probléma, hogy a hatásos dózisban alkalmazott plazminogén aktivátorok mellékhatásként vérzéseket okoznak.
Ebben a kutatásban egy olyan gyógyszerszállító platform fejlesztését dolgozunk, amely képes a szöveti plazminogén aktivátort célzottan a vérrögökhöz szállítani. Mivel a nanopartikulumok egy szuperparamágneses vas-oxid (Fe3O4) maggal rendelkeznek, ez lehetővé teszi a partikulumok változó mágneses tér általi hipertermiáját. Az effektív hatóanyag célbejuttatás csökkenti a vérrög lízisének idejét és csökkenti a szükséges tPA mennyiségét, ami mérsékli a mellékhatások kialakulásának kockázatát.

Angol absztrakt:

TPA Immobilization on Iron Oxide Nanocubes and Localized Magnetic Hyperthermia Accelerate Blood Clot Lysis. Thrombotic diseases, such as acute myocardial infarction and ischemic stroke, are the leading causes of death and disability in developed countries. Tissue plasminogen activator (tPA) is widely used in clinical thrombolytic therapy to degrade fibrin in blood clots and restores vascular flow. To restore the flow efficiently, the dose of tPA must be increased, but excessive plasma tPA may cause serious hemorrhagic complications; 20% of the patients exhibit serious side effects in the form of bleeding.
New drug-delivery system, tPA-NCs, has been developed to delivery of tPA, reduce the side effects of tPA and increase the efficiency of thrombolytic therapy. Upon stimulation with alternating magnetic fields (AMFs), NCs heat up inducing a significantly high local increase in temperature. The clot dissolution in the presence of heating was significantly larger than without heating with a time averaged 2-fold increase over the 40 min period.
The nanoconstructs (tPA–NCs) are capable of dissolving clots via both direct interaction of tPA with the fibrin network (chemical lysis) and localized hyperthermia upon stimulation of superparamagnetic NCs with alternating magnetic fields (mechanical lysis).

A cikk további részleteihez előfizetői regisztráció és belépés szükséges! Belépéshez kattintson ide
KÉPALKOTÓ K+F Vas oxid alapú nanoparticulomokhoz kötött tPA és hypertermia kombinációjával végzett célzott trombus oldás Vörös Eszter1,2, Minjung Cho2, Garami Zsolt3, Paolo Decuzzi2,4, Tóth Kálmán5, Battyáni István1 1 PTE Radiológiai Klinika, Pécs, Magyarország, 2 Department of Translation Imaging, Houston Methodist Research Institute, Houston, TX, USA, 3 Houston Methodist DeBakey Heart and Vascular Center, Houston Methodist Hospital, Houston TX, USA, 4 Department of Drug Discovery and Development, Fondazione Istituto di Technologia, Genova 16163 Italy 5 PTE I. sz. Belgyógyászati Klinika, Pécs, Magyarország A szív- és érrendszeri betegségek napjaink egyik vezető halálokának számítanak, hazánkban pedig első helyen állnak a halálozási okok statisztikájában (átlagosan 661,8 fő/ 100 ezer lakos). A szívinfarktus és a mélyvénás trombózis a szív-és érrendszeri halálozás fő okozóinak számítanak. A vérrög feloldásához intravénásan vagy intraarteriálisan beadott szöveti plazminogén aktivátort (tPA) használnak, azonban a tPA féléletideje igen rövid a véráramban (~ 4-6 perc), ezért a terápia hatásossága érdekében folyamatosan hosszú ideig kell adagolni ahhoz, hogy a kívánt hatást, a vérrögök oldódását előidézze. A plazminogén aktivátorok alkalmazása azonban a betegek 15 – 40 %-ánál nem vezet az elzáródott érszakasz rekanalizálásához, és további probléma, hogy a hatásos dózisban alkalmazott plazminogén aktivátorok mellékhatásként vérzéseket okoznak. Ebben a kutatásban egy olyan gyógyszerszállító platform fejlesztését dolgozunk, amely képes a szöveti plazminogén aktivátort célzottan a vérrögökhöz szállítani. Mivel a nanopartikulumok egy szuperparamágneses vas-oxid (Fe3O4) maggal rendelkeznek, ez lehetővé teszi a partikulumok változó mágneses tér általi hipertermiáját. Az effektív hatóanyag célbejuttatás csökkenti a vérrög lízisének idejét és csökkenti a szükséges tPA mennyiségét, ami mérsékli a mellékhatások kialakulásának kockázatát. TPA Immobilization on Iron Oxide Nanocubes and Localized Magnetic Hyperthermia Accelerate Blood Clot Lysis. Thrombotic diseases, such as acute myocardial infarction and ischemic stroke, are the leading causes of death and disability in developed countries. Tissue plasminogen activator (tPA) is widely used in clinical thrombolytic therapy to degrade fibrin in blood clots and restores vascular flow. To restore the flow efficiently, the dose of tPA must be increased, but excessive plasma tPA may cause serious hemorrhagic complications; 20% of the patients exhibit serious side effects in the form of bleeding. New drug-delivery system, tPA-NCs, has been developed to delivery of tPA, reduce the side effects of tPA and increase the efficiency of thrombolytic therapy. Upon stimulation with alternating magnetic fields (AMFs), NCs heat up inducing a significantly high local 62 IME XIV. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2015. OKTÓBER increase in temperature. The clot dissolution in the presence of heating was significantly larger than without heating with a time averaged 2-fold increase over the 40 min period. The nanoconstructs (tPA–NCs) are capable of dissolving clots via both direct interaction of tPA with the fibrin network (chemical lysis) and localized hyperthermia upon stimulation of superparamagnetic NCs with alternating magnetic fields (mechanical lysis). BEVEZETÉS Világszerte a szív- és agyér-betegségek jelentik a legjelentősebb népegészségügyi problémákat. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) legfrissebb adatai szerint a kardiovaszkuláris elváltozásokkal kapcsolatos halálozás felelős az összes haláleset 22,3%-áért a világon megelőzve a fertőző (19,1%) és daganatos betegségeket (12,5%). A fejlett országokban a halálozási statisztikák kismértékű javulást mutatnak az utóbbi egy évtizedben, ez javarészt a szívinfarktus és iszkémiás stroke trombolitikus kezelésének tulajdonítható. A terápiás eljárás plazminogén aktivátorok (urokináz, streptokináz, szöveti plazminogén aktivátor (tPA) és rekombináns változatai) alkalmazásán alapszik. Ezek a hatóanyagok a trombusok felszínén vagy belsejében a vérplazma eredetű plazminogént plazminná alakítják, és az utóbbi proteolitikus hasítással feloldja a trombusok fibrinhálós szerkezetét. Trombolízis után azonban az elzárt erek tartós rekanálizációja gyakran (az esetek 15-40%-ában) elmarad, a trombolitikumok hatásos dózisai mellett pedig jelentős vérzéses szövődményekkel kell számolni. NANOMEDICINA – AVAGY NANOTECHNOLÓGIA AZ ORVOSTUDOMÁNYBAN A nanotechnológia mára széles körben ismert tudományág, azonban a gondolat régebbi, mint azt legtöbben képzelnénk. Az elnevezés Richard P. Feynman-től származik, 1959-ből. Az ő első ismert felhasználási ötlete a szívsebészethez köthető: a véráramba juttatott apró nanorobotok, amelyek a szívhez eljutva kijavítanák a hibát, így nem lenne szükség a veszélyes szívműtétekre. Míg Feynman úgy gondolta, hogy a létező, nagyméretű eszközökből kiindulva, egyre kisebb eszközöket célszerű gyártanunk, addig a na- KÉPALKOTÓ K+F notechnológia fejlődésével egyértelművé vált, hogy célszerűbb az atomokból építkezni. Ma már az anyagokat nanométeres mérettartományban, molekuláris szinten tudjuk befolyásolni. Bár szem előtt tartjuk Feynman álmát, a nanotechnológia még nem az apró robotokról szól. Jelenleg a legjelentősebb és leghasznosabb nanotechnológiával kapcsolatos kutatások az orvostudományban folynak, ahogy azt már Feynman is megálmodta. Kutatócsoportok már sok fontos eredményt értek már el, azonban az igazi áttörések 5-10 éven belül következnek be. A nanotechnológia eredménye pontosabb, jobban irányítható, sokoldalúbb, megbízhatóbb és költséghatékonyabb gyógyászat, amely mind az orvosok, mind a betegek számára fontos, mivel ez életminőség javulását eredményezi. A nanogyógyászatot 79 kisebb kategóriára osztják és ezeken belül rengeteg kísérleti munka és fejlesztés folyik. Kutatásunkban egy olyan gyógyszerszállító platform fejlesztésén dolgozunk, amely képes a szöveti plazminogén aktivátort (tPA) célzottan a vérrögökhöz szállítani. Az effektiv hatóanyag célba juttatás csökkenti a vérrög lízisének idejét, illetve csökkenti a szükséges tPA mennyiséget, ami mérsékli a mellékhatások kialakulásának kockázatát. A nanopartikulumok potenciálisan lehetőséget adnak a trombusok magas hőmérsékletű helyi kezelésére. FIZIKAI MEGJELENÉS, KÉMIAI TULAJDONSÁGOK A nanopartikulumok egy szuper-paramágneses vas-oxid (Fe3O4) magból és egy bevonati rétegből állnak, amelyek olyan funkcionális csoportokat hoznak létre, melyek elősegítik a gyógyszer kötődését a terápia során célzott sejtcsoporthoz, illetve gátolják a partikulumok aggregációját és növelik a kolloidstabilitást. TROMBUS OLDÁS HATÉKONYSÁGÁNAK MÉRÉSE IN VITRO KÖRNYEZETBEN Két különböző vizsgálati eljárásban hasonlítottuk össze a tPA NCs (nanopartikulum csoport) és a szabad tPA vérrög feloldásának képességét: egy statikus és egy dinamikus vizsgálatban. Három teszt csoportot hasonlítottunk össze: a) kontroll csoport, ahol a vérrögök nem voltak kezelve; b) szabad tPA, amely csoportot 100 μmg szabad hatóanyaggal kezeltünk; és c) tPA-NCs csoport, amelyhez a fent leírt tPANCs nanopartikulumokat adtuk. A kísérlethez szükséges vérrögöket ex vivo módon képeztük. Röviden, 100 μL friss, teljes vért vegyítettünk 50 U trombinnal 2 ml-es Eppendorf centrifuga csövekben, majd a csöveket 3 napig 4ºC-n tartottuk, hogy a trombusok szerkezete megfelelően kialakuljon, és stabilak legyenek. A 1.a. ábra a statikus kísérlet 0. és 90. percét mutatja be: 3 ml fiziológiás sóoldatba helyeztünk minden vérrögöt, és a csoportnak megfelelően kezeltük a trombusokat (a szabad tPA csoport nem látható a képen). A vérrög-oldódás nyomon követéséhez a 0., 30., 60., és 90. percben mintát vettünk minden üvegcséből, és 96 lyukú plate-re helyeztük; majd spektrofotométer segítségével mértük az oldott hemoglobin mennyiségét (OD415). A kapott eredményeket a 1.b-c ábrán 1. ábra Trombus oldás hatékonyságának mérése statikus körülmények között. a) reprezentatív képek a kontroll és a tPANCs nanopartikulumokkal kezelt csoportokról, a kísérlet 0. és 90. percében. b) Az oldódás és az oldódás sebességének változása az idő függvényében IME XIV. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2015. OKTÓBER 63 KÉPALKOTÓ K+F 2. ábra Trombus oldás hatékonyságának mérése dinamikus körülmények között: a) sematikus ábrázolása a flow chambernek. A vérrög a kamra közepén kollagénnel van rögzítve, a folyadékáram állandó sebességgel balról érkezik. A trombus oldódását egy mikroszkóp segítségével lehet nyomon követni b) Reprezentatív felvételek egy tPANCs-t tartalmazó oldattal elvégzett kísérletből. A fehér szaggatott vonal jelöli a vérrög határát. kerülnek bemutatásra. Amint várható volt, a kontroll csoport esetében idővel kismértékű oldódás figyelhető meg, ez a fibrin hálózat spontán degradációjával magyarázható. Ezzel szemben a szabad hatóanyag és a tPA-NCs által kezelt vérrögök nagymértékben szétestek. Összehasonlítva a két csoportot, jól látszik, hogy a nanopartikulumok két nagyságrenddel hatékonyabban bontják fel a fibrin hálót, mint a hagyományos gyógyszer molekulák. Fontos kiemelni azt a tényt, hogy a nanopartikulumok az első 30 percben jelentősen gyorsabban képesek elbontani a vérrögöt, amely sok esetben a beteg életét mentheti meg, ugyanis ha az elzárt érszakasz előbb válik szabaddá, akkor a szöveti károsodás mértéke is csökkenhet. A dinamikus kísérlet vázlatosan a 2.a ábrán látható. A képen jól látható, hogy a vérrög a kamra közepén helyezkedik el, az áramlásra merőlegesen. A kísérlet ideje alatt egy pumpa biztosította az egyenletes áramlást 64.516 μl x min1 sebességgel. A kísérlet ideje alatt 1 ml oldatot tartalmazó tPA-NCs vagy azzal egyenértékű térfogatú szabad tPA-t injektáltunk a vérrög bal oldaláról, a jobb oldalon pedig elvezettük a folyadékot. A vérrögök lízisét fénymikroszkóppal követtük nyomon. A 2.b ábrán reprezentatív felvételeket láthatunk egy tPA-NCs-t tartalmazó oldattal elvégzett kísérletből. A kezdő időpillanatban egy sűrű, fekete tömeg figyelhető meg, ez az ép, kezeletlen vérrög. A következő képen a kísérlet 114. másodpercénél a fehér, szaggatott vonal jelöli a vérrög határát. Az előző képhez hasonlítva a vérrög frontvonala beljebb került mintegy 1 mm-rel. Továbbá a 150. másodpercnél a trombus jól észrevehetően veszített tömörségéből, az intakt vörösvérsejtek is megfigyelhetőek már. A 220. másodpercben pedig megtörtént a teljes lízis, a vérrög teljesen eltűnt a látómezőből. A kísérletet elvégeztük szabad hatóanyaggal is (az ábrák nem kerülnek bemutatásra), ahol azt tapasztaltuk, hogy 300 másodperc elteltével a vérrög szerkezete fellazult, azonban a vérrögök degradációja nem kezdődött meg. 64 IME XIV. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2015. OKTÓBER VÉRRÖG OLDÁS HIPERTERMIA SEGÍTSÉGÉVEL Régóta ismeretes, hogy bizonyos mágneses részecskék (pl. vas-oxidok) a különféle szövetek hő terápiás kezelésére, hipertermiára alkalmasak. A nanomágneseket tartalmazó mágneses folyadékot a célszövetbe juttatnak, majd külső mágneses teret alkalmaznak. A tér hatására az eredetileg random elhelyezkedésű mágneses momentumok az erővonalaknak megfelelően orientálódnak. A szuper-paramágneses nanorészecskék a külső mágneses tér kikapcsolását követően kétféle mechanizmus szerint térhetnek vissza a nyugalmi állapotukba: a) hőmozgással (Brown-mozgás), méretüknél fogva egy mágneses egységként (doménként) illetve b) Néel-rotáció útján, ahol csak a momentum fordul vissza az eredeti állapotába. Ha váltakozó mágneses teret használunk, akkor az orientálódás és a relaxáció a tér frekvenciájának megfelelő gyorsasággal váltakozik. A késleltetett mágneses relaxáció eredményeként bekövetkező, a mágneses energia hőenergiává alakulása során tapasztalható hő effektus nagymértékben függ a részecske mágneses tulajdonságaitól, amely főként a méretük és a mikroszerkezetük függvénye. Az enyhébb hipertermia kezelés (42-45 °C) a kemoterápiával együtt alkalmazva várhatóan növeli annak hatékonyságát, míg magasabb hőmérsékleten (> 50 °C) a sejtek pusztulása (nekrózis, nem programozott sejthalál) következik be. Jól ismert tény, hogy a szöveti plazminogén aktivátor (tPA) optimális működési hőmérséklete 42-45ºC. Ennek ismeretében a szuper-paramágneses nanopartikulumokat és a tPA-t hordozó nanopartikulumokat is változó mágneses térnek tettük ki, és egy hő-kamera segítségével hő-térképet készítettünk. Mindkettő esetben 10 perc elteltével jelentős hőmérséklet-emelkedést mértünk; a vas-oxid partikulumok esetében 46.9 ± 1.7 °C maximum hőmérsékletet értünk el, míg a szabad tPA-t hordozó partikulumok esetében 49.6 ± 1.3 °C lett a maximum hőmérséklet (3.a ábra). KÉPALKOTÓ K+F 3. ábra Vérrög oldás hipertermia segítségével. a) szuper-paramágenes vas-oxid nanopartikulumok (NCs) és tPA-NCs nanopartikulumok hőtérképe 0. és 10. percben változó mágneses térrel való kezelés esetében b) trombus Az oldódás és az oldódás sebességének változása az idő függvényében, változó mágneses térrel való stimulálással, illetve annak hiányában Ezután vizsgáltuk, hogy a magasabb hőmérséklet hogyan befolyásolja a vérrög oldódást. Három csoportot hasonlítottunk össze: a) kontroll csoport, amely vérrögök semmilyen kezelést nem kaptak, b) hőkezelés nélküli csoport, ahol a vérrögökhöz tPA-NCs nanopartikulumokat adagoltunk, de nem alkalmaztunk változó mágneses teret, és végül c) ahol a vérrögökhöz tPA-NCs nanorészecskéket adtunk, és 10 percig változó mágneses térbe helyeztük. Mindhárom esetben a lízist 40 percen át mértük, a fent említett spektrofotometriás módszer segítségével. A várakozásoknak megfelelően a melegített csoportban a degradáció sokkal jelentősebb, mint a melegítés nélküli csoportban. Fontos kiemelni, hogy ez a különbség az első 10 percben a legmarkánsabb, amikor a melegítés folyamatos (3.b ábra; piros szaggatott téglalapok az első 10 perc kinagyítása). Ez is mutatja, hogy egy kombinált terápia mennyivel hatékonyabb trombus oldást eredményez, a vérrögök degradációja gyorsabbá és hatékonyabbá tehető. TPA-NCS NANORÉSZECSKÉK TROMBOLITIKUS AKTIVITÁSÁNAK JELLEMZÉSE IN VIVO KÖRNYEZETBEN Egér vas(III)-klorid artériás sérülés modellt dolgoztunk ki a partikulumok tesztelésére in vivo körülmények között. A trombusok degradációját pedig intravital mikroszkóp technika segítségével követtük nyomon. Röviden összefoglalva, az egereket 2,5-3% isoflurán adagolás segítségével altattuk, majd a vörösvérsejteket és trombocitákat fluoreszcensen megjelöltük (az 5. ábrán piros színnel látszanak a trombociták). Ezután egy bemetszést ejtettünk az egér hasfalán, és egy vas(III)-kloriddal átitatott szűrőpapírral roncsolást hoztunk létre a mesenteriális érrendszerben. A roncsolás hatására a hajszálerekben trombusok alakultak ki, amit a intravital fluoreszcens mikroszkóp segítségével nyomon tudtunk követni. Amint kialakultak a trombusok a farki vénán át intravénásan adagoltuk a) a kontroll csoport esetében 200 μL fiziológiás sóoldatot; b) 100 μg tPA-t, 200 μL fiziológiás sóoldatban feloldva; c) 100 μg tPANCs partikulumot 200 μL fiziológiás sóoldatban. A vérrögök degradációját 10 percen át monitoroztuk. IME XIV. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2015. OKTÓBER 65 KÉPALKOTÓ K+F 4. ábra tPA-NCs nanorészecskék trombolítikus aktivitásának jellemzése in vivo környezetben. Reprezentatív képek a mesenteriális érrendszerben létrehozott trombus oldásról különböző időpillanatokban, szabad hatóanyagot, vagy tPA-NCs oldatot adagolva. Jelentős eltéréseket tapasztaltunk a két kísérleti csoport között. A szabad hatóanyag esetében (4.b ábra) a 3., 4., és 5. számmal jelölt vérrög teljesen elzárja az érszakaszt, áramlást egyáltalán nem tudtunk detektálni. A tPA beadása után a vérrögök nem kezdtek el oldódni, sőt, a 10 perc után még nagyobb méretűek lettek (a cikkben egy kísérlet eredménye kerül bemutatásra, azonban minden csoport esetében 3 állattal végeztük el a tesztet). Ezzel szemben a tPANCs csoport esetében a partikulumok szinte azonnal, a beadásuk után képesek voltak a vérrögök degradációját megkezdeni. Az 4.c ábrán 1. és 2. számmal jelöltük a megfigyelt vérrögöket. Szembetűnő, hogy 150 másodperc után az érszakaszban már részben helyreállt a keringés, a 10. perc végén pedig a vérrögök teljesen feloldódtak, a keringés teljesen helyreállt. ÖSSZEGZÉS Eredményeink azt mutatják, hogy egy erős, klinikailag alkalmazott trombolitikus gyógyszerhatóanyagot – szöveti plazminogén aktivátor, tPA – hatékonyan lehet immobilizálni vasoxid alapú nanopartikulumok felületén, és célzott vérrög oldást végezni. Ezek a gyógyszerszállító partikulumok (tPA-NCs) bebizonyították, hogy több nagyságrenddel hatékonyabban képesek a vérrögöket degradálni a szabad tPA-hoz képest; illetve képesek rekanalizációt megvalósítani az elzáródott érszakaszokban. Az effektív hatóanyag célbejuttatás csökkenti a vérrög lízisének idejét, illetve csökkenti a szükséges tPA mennyiséget, ami mérsékli a mellékhatások kialakulásának kockázatát. A nanopartikulumok potenciálisan lehetőséget adnak a trombusok magas hőmérsékletű helyi kezelésére, akár magas intenzitású fókuszált ultrahang segítségével. IRODALOMJEGYZÉK [1] Voros, E., Cho, M., Ramirez, M., Palange, A. L., De Rosa, E., Key, J., Garami, Z., Lumsden, A. B. and Decuzzi, P. (2015), TPA Immobilization on Iron Oxide Nanocubes and Localized Magnetic Hyperthermia Accelerate Blood Clot Lysis. Adv. Funct. Mater., 25: 1709–1718. doi: 10.1002/adfm.201404354 A SZERZŐK BEMUTATÁSA Vörös Eszter 2015 júniusában a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett biomérnök mester diplomát. Mester képzése alatt egy évet töltött a Houston Methodist Research Institute-nál, ahol nanotechnológia területén ért el kie- melkedő eredményt emberi és egér vérrög modelleken végzett kísérleteivel, melyet az „Advanced Functional Materials” című folyóiratban közölt le. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem, Orvostudományi Kar, Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola PhD hallgatója; pillanatnyilag kutatásainak a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont ad otthont. Garami Zsolt bemutatása lapunk XII. évfolyamának 2. számában, Battyány István bemutatása lapunk XI. évfolyamának 7. számában, Tóth Kálmán bemutatása pedig lapunk XIV. évfoyamának 7. számában olvasható. 66 IME XIV. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2015. OKTÓBER